2009. márc. 3. 18:51
Kedd, hulla, náthás. Miért vannak egyáltalán tüneteim, ha kaptam influenza-oltást?
A mai nap a már ismert agymosással telt, hogy hogyan reagáljunk a változásra, meg hogyan osszuk be helyesen az időnket ésatöbbi. Ne tudom, hosszú távon nem teszem-e véletlenül belsővé ezeket a dolgokat, mert ezt nem akarom. Klisészerű magnószalag, amire az ember bólogat, aztán ennyi, de sosem akarom ezek szerint az ilyen szinten individualista elvek szerint élni az életemet és végeznia munkámat.
Vajon meddig tart még ez az elhatározásom? Vagy észre sem fogom venni, ha egyszer belecsúszok ezekbe a dolgokba? Nagyon trükkös a gsk az ilyenekben...
Ma is előálltak azzal a hajós képpel, amit a kirúgások napján mutattak.
A Reluctant Traveller, aki még nem kész otthagyni a régi földet, a Lost On the Sea állapot, amikor ez ember elveszti az iránytűjét, és sem az elhagyott, se a hőn vágyott partokat nem látja, majd jön a Land Ahoy, amikor már alakulnak az új dolgok, végül a Pioneer, aki kiteszi a lábát az új földön és elkezd ott élni.
Utálom ezt a képet, mert azt a napot juttatja eszembe.
Hiába, lehet, hogy hűű, milyen találó, igen, tényleg így viselkedik mindenki, amikor változásról van szó, mégis az a szörnyű gyomorösszeszorító érzés jut eszembe.
Minden olyan idegen itt még, és nem tudom, hogy mi lesz, hogy lesz... és még jóformán el sem kezdődött, még adott a védett környezet, a többiek... de aztán?
Nem akartam ilyen szomorút írni, de így sikerült... most inkább össze is kapom magam a ma esti bowlingozásra (állati béna vagyok, amikor gurítani kell a golyót).
2009. márc. 1. 21:45
Kedveseim!
Ma délelőtt óta tehát hivatalosan is megkezdődött. Jelenleg a Higany Hotel lakója vagyok… ami pont úgy néz ki, mintha az Ideglelés című film erdejének szélén feküdne, ahogy erre egy kispajtásom volt szíves felhívni a figyelmemet. Ezen mit sem változtat az a tény, hogy egy már a szálloda weboldalán látott szép nagy zöld gyep terül el a szálló előtt, valahogy nagyon az Isten háta mögött van. A városka maga is elég furának tűnik egyelőre, itt ez az erdő, meg a városba vezető út is egy másik erdőcskén vezet keresztül (ergo eszembe sem jutna sötétedés után bemenni a központba…), de maga a főtér és környéke, na az több mint érdekes. Minden, de minden vagy le van betonozva, vagy le van fedve valamiféle járólappal, ami mintha a házak vakolatának folytatása lenne. Szóval kicsit olyan az egész, mint egy díszlet. De persze ez csak az első benyomás és szerencsére nem itt kell lehúznom ezt az elkövetkező egy évet. J Holnap reggel meg már irány Wavre, szóval újra GSK… még sosem éreztem annyira, mint ma este, hogy milyen más ez a nagy, ismeretlen cég, mint a mi kis szájtunk Gödöllőn.
2009. jan. 14. 21:28
Abba az országba készülök, ahol, hogy egy társam szavaival éljek, "the cheese becomes fromage and kaas".
Most még csak nap mint nap tudatosítani igyekezem magamban, hogy közeledik az idő. Így, a múlt tapasztalataiból okulva, innen értesülhettek, kedves Barátaim és Üzletfeleim, hogy mi is történik Németalföldön egy teljes éven át.
To be continued!
