A vérvörös tényleg vérvörös, mégpedig bíbortetűvér-színű vérvörös. Nincs ezen mit szépíteni, a festékipar, az élelmiszeripar és a kozmetikai ipar is ezeknek az állatoknak a vérét használja már jó ideje, ha természetes eredetű, valódi és utánozhatatlan vöröset akar készíteni, ez az E120-as színezőanyag. A bíbortetű testéből nyerik azt a festéket, amely aztán csodás színt ad – többek között – a rúzsnak, pirosítónak. A bíbortetvek a fügekaktuszokon élnek, már ültetvényeken, ahol emberi kéz fertőzi meg a növényeket. A nagyjából poloska méretű, fehér színű nőstényeket hagyják kifejlődni a kaktuszokon, aztán begyűjtik őket, és kisajtolják belőlük a vérüket, melyet aztán kémiai úton fixálnak.

íme. szenzációs! sorozat is készült belőle, szerintem a brit verzió rules az amcsi felett!

A királyi üzenet július 21-re.

(klikk a 20/07: Discours royal pour la Fête Nationale feliratra a videóhoz)

Butítani!, butítani!
butítani!, butítani!

Ez itt egy rap. Ugyanakkor nem az a fajta,
Hogy csöcsök, meg bulák, meg gengszterek harca,
Rendőrautó sincs, senki sincs csőre töltve,
Nem kúszik a hernyó, sem a varrás a bőrbe.

Nincs benne vulgaritás, null karikás a szöveg,
Senkit sem szólítunk úgy, hogy haver vagy öreg.
Ez egy oknyomozó riport, ami arról szól hogy,
Az Emil.RuleZ!-nek a lemeze miért nem fogy?

Miért, nem fogy? - kérdezel rögtön vissza,
Hiszen a rádió épp most ezt a számot játssza.

Játszani játssza, csakhogy a boltba
Nem áll be több user ettől a sorba

Mi lehet az oka, talán túl nagy a toka?
Vagy a lemezmásolóknál van győztes technika?
Tán túl okosak vagyunk, ettől túl okos a szöveg?
Vagy a harmóniamenetben nem bír lépni a tömeg?

Tehát gondolkodtunk jól, nyitottunk bort és egy könyvet
(Aki már próbált könyvet inni az tudja, hogy "borral könnyebb")
Gondolkodni, feltalálni azt hogy most mi lesz a trendi,
A dollárokkal tömött széf sikerért mit kell tenni.

Eltelt egy-két liter és a hét árgus literátus,
Megfejtette a titkot a szerzői triumvirátus:
Butítani kell, egyszerű szállóigét szórni,
Az akkordmenetből el kell a finomságot csórni

Valahogy úgy, hogy zangazanga, meg úgy, hogy nánanána
Akkordmenetnek épp ott van a "börtönablakába'"
Ne szarozzunk sokat, nagy a lakáshitel,
Próbáljunk meg butítani, ahogy tőlünk kitel'.

Butítani! Zanga!zanga
Butítani! Nána!nána

Butítunk most rögtön, indul a' IQ-vákuum,
Többé nem mondunk ki olyan szót, hogy "haiku" meg "fátum",
Nem lesz akció, se fikció, se kontradikció,
Csak olyan szavak lesznek, amiket ordítani jó.

Például: szerelem, például: álom,
Amit egy fiú álmodik, például: ágyon,
És az ágy lehet egy szörny is, ami elejt prédául,
Na így készül a tuti-buta szöveg. Például

Holdfény, halott virágok,
Miket a réten szednek a lányok,
Pláne királylányok, akik egy hosszú forró nyáron
Eldalolják életünket például gitáron.

Például ordítsuk: álom, ordítsuk: nyáron,
Ordítsuk: szerelem, ordítsuk: várom!
Ordítson: mindenki, ha bírja a hangja,
Jöhet a nánanána, és a zangazanga...

Butítani! Zanga!zanga
Butítani! Nána!nána

Persze lesz majd kritika, ránkdől majd az átok
Hisz kimaradnak a dalból így az orrfurulyások
Az etnodídzsék meg a többi mega mívész
Mivé szelídül így a forradalmi fűrész

Amivel a butaság nagy erdejét kiirtani hivatott
Minden balfék vesztes, aki ma nem formálhat divatot
És így zászlóba öltözve, egy hordón állva ágál
Bár a jogér' jövő díjér' úgyis akármikor átáll

Oda, ahol a sikert mindig két marokkal mérik
Míg a zangazanga szól, addig a vetés jól beérik
És a sok buta fő így nő, mint a dudva
Ezért butítani fogunk, a módot immár tudva

Így hát lesz majd, aki vágja, de több lesz, aki várja
És az első hangtól kipattan a kicsi szíve zárja
És a szív nyitja a bukszát így már be is áll a sorba
És az Emil!RuleZ! bevételén sosem esik csorba!

Butítani! Zanga!zanga
Butítani! Nána!nána

Útmutató itt.
Hajrá minden magyar gólyaszámláló!

Egyszer Volt, hol nem Amper, volt egyszer egy gyönyörű szép molekuláris királykisasszony. A bőre fehér volt, mint az albumin, a szája piros, mint a hemoglobin, a szeme fekete, mint az abszolút fekete test. A királykisasszony gonosz mostohájával együtt egy vastag, Gram pozitív sejtfallal körülvett várban élt. A mostoha, aki kvantumkémián nevelkedett varázsló volt, nagyon büszke volt a szépségére.Rendszeresen poláris fényben vizsgálgatta az optikai tükörképét a királis varázstükörben. Ilyenkor így szólt az enantiomerjéhez:

- Alta Vizslám, mondd meg nékem, ki a legszebb kinn a NETen?

Hosszú éveken keresztül az összes keresőprogram azt válaszolta, hogy:

- Te vagy a legszebb, ó királynő, szerkezetednek nincs párja messze szervereken!

Amikor viszont Hófehérje felchaperonodott és a foldingja is tökéletes lett, a guggoló kereső ezt találta mondani a mostohának:

- Szép vagy, szép vagy, felséges polipeptid, de Hófehérje elektroforetikus mozgékonysága sokkal szebb a tiédnél.

Nagy haragra gerjedt erre a gonosz mostoha, csak úgy ugráltak az elektronjai a hibridizált molekulaorbitálok között. Elhatározta, hogy mindenképpen inaktiválja Hófehérjét. Magához hívatta az udvari hidrolázt, és megparancsolta, hogy vigye Hófehérjét a lizoszómába, inaktiválja, hasítsa ki belőle az aktív peptidet és hozza el neki. A hidroláz elvitte Hófehérjét, de megsajnálta, és disszociáltak. A hidroláz visszatért a gonosz királynőhöz, és egy analóg peptidet mutatott meg neki.

Hófehérje meg ide-oda diffundált az endoplazmatikus retikulum hajlatai között, egyik mitokondriumot hagyta el a másik után. Már teljesen eltévedt, és az energiája is nagyon lecsökkent, amikor egy helyes kis kompartmentet fedezett fel egy potenciálgödör szélén. A membránját periferiális glikoproteinek borították, és körülötte zárványkristályok mutatták, hogy itt bányászenzimek laknak. Hófehérje betranszportált a kompartmentbe és körülnézett. Volt ott minden földi jó. Mivel már nagyon éhes és fáradt volt, felszedegetett egy kis felületi töltésmintázatot innen, néhány kétértékű iont onnan, egy kis hidrátburkot amonnan. Végül adszorbeálódott egy membránon és elaludt.

Este hazajöttek extracelluláris munkájukról az enzimek. Mert, hogy szavam ne felejtsem, ez a kompartment a hét enzim tanyája volt. Elől jött Transzamináz, azután Dehidrogenáz, mögötte Aciláz és sorban mind a többiek. Leghátul jött Kukáz, mert ő volt a leglassabb, neki nagyon kicsi volt a váltásszáma. Ahogy bejöttek a membránpóruson, mindjárt hiányérzetük támadt.

- Hol a töltésem? – kérdezte Izomeráz.

- Hol vannak az ionjaim? – kérdezte Lipáz.

Végül észrevették Hófehérjét, amint aludt a hidrátburok alatt. Amikor aztán Hófehérje felébredt, elmesélte szomorú történetét Aerobactertől Zygosaccharo-mycesig. Az enzimek megsajnálták, és megegyeztek, hogy Hófehérje ott maradhat náluk. Egyensúlyban tartja a kompartment belső potenciáljait, alacsonyan tartja az entrópiát, amíg az enzimek dolgoznak. Így is lett. Éldegéltek szép csendesen, amikor a gonosz mostoha újra odaült a képernyő elé, és enatiomer kebleit kidomborítva kérdezte:

-Yahoo,Yahoo, mond meg nékem, ki a legszebb kinn a neccen?

Ez a program öszinte és jólértesült volt, kéttized másodperc múlva vágta a választ:

- Önnek három találata van: Első: Hófehérje, bentlakó háztartási alkalmazott a SevenEnzym Bányászati Kft-nél. A második: Fehérjeséged, itt a tükör előtt. Harmadik: Zámbó Jimmy, megosztva egy sózott heringgel.

A gonosz királynő nagy haragra gerjedt, és elhatározta, hogy elpusztítja Hófehérjét. Külsejét SDS molekulákkal elmaszkírozta, kosarába tett néhány szép piros szubsztrátot és elindult a hét enzim kompartmentjéhez. Amikor odaért, megkínálta Hófehérjét:

- Vegyél ebből a szép piros szubsztrátból, éppen beleillik az aktív centrumodba!

Hófehérje vett is belőle, de vesztére. A szubsztrát igazából szerkezetanalóg inhibítor volt, ami bekötődött Hófehérje aktív centrumába. Aztán se be, se ki. Hófehérje elvesztette az aktivitását. A gonosz mostoha kárörvendő lánccsavarodások közepette hazament.

Este hazajöttek az enzimek. Ott találták Hófehérjét teljesen inaktiválva. Volt nagy sírás-rívás, hidratálás. Próbálkoztak mindennel, még pH-t állítottak, de hiába, Hófehérje nem nyerte vissza az aktivitását. Mit volt mit tenni, Hófehérjét átlátszó gélkoporsóba zárták és a zárványkristályok mellett őrizték.

Egyszer csak arra járt egy ifjú királyvizi herceg. Hófehér transzport albuminon lovagolt, és még a nyeregtakaróján is aranyatomok komplexáltak. Amint meglátta Hófehérjét, azonnal gerjedni kezdett. Óriási affinitással közeledett a gélhez, és amikor odaért – halljatok csodát – az inhibítor levált Hófehérje aktív centrumáról. Kiderült, hogy az inhibíció reverzibilis volt, csak az egyensúly volt erősen eltolva a kötődés irányába.

Hófehérje is erősen vonzódott a herceghez. Több volt ez, mint ionpár kapcsolat, több mint az enzim-szubsztrát komplex – erős volt, mint a kovalens kötés és szelektív, mint az antigén-antitest kapcsolat. A herceg magával vitte Hófehérjét a saját magas potenciálú várába, ahol egybekeltek és közös negyedleges szerkezetbe rendeződtek. A lakodalmon rengeteg ATPt elbontottak, és azóta is vígan blottolnak és komplexálnak, ha azóta de nem naturálódtak.

Mi lett a gonosz királynővel? Amikor legközelebb feltette a szokásos kérdést:

- Explorerem, mondd meg nekem, ki a legszebb szerte NETen?

A válasz gyorsan jött:

- A legszebb magasan Hófehérje, Te meg királynő, a fasoron túli kategóriában vagy, Golda Meir és Krupszkaja elvtársnő között.

A királynő erre megkülönböztette a hardvert a szoftvertől (hardver az, amibe bele lehet rúgni) és immediate shut downnal megütötte a guta.

http://www.youtube.com/watch?v=iPSkurGQj-M

A mai raktárlátogatás után úgy éreztem, ezt látnotok kell...

Még most is fáj minden tagom... de megérte.

Gyönyörű helyeket láttunk út közben: pl. Sosoyét, Vallónia egyik legszebb falvát, természetesen Maredsou-t, ahol az igazából nem is olyan régi apátság áll, és végig-végig a Meuse mentén Namurtől kezdve Yvoir-on át Dinant-ig.
Persze kitáblázva alig van valami, ahogy azt már itt megszokhattam volna, úgyhogy mindenféle kalandos (sáros, köves, meredek, erdei) utakon jutottunk el végül a folyóvölgytől az apátságig.

Már maga a bringa beszerzése is érdekes volt, iszonyú messze van ez a hely (Jette nevű brüsszeli kerület), majd ott aztán a kacskaringós utcák között végképp eltévedtem volna, ha nem tartok telefonos hotline-t a biciklit eladni kívánó nővel.

Ma persze aztán semmi kedvem nem volt dolgozni, úgyhogy hajrá, Gare du Midi, remélem, Zoli mindjárt jön!

Judas vagy Delirium Tremens..? Nehéz a választás, még akkor is, ha két fajta sörről is van szó.

Azt hiszem, egyre több olyan dolgot csinálok, mint eddig még nem. Pl. még sosem töltöttem egyben ennyi időt amerikaiakkal, úgy viselkedve (nem esett nehezemre), hogy ők ne érezzék kényelmetlenül magukat, szóval teléjesen közvetlenül, csak mintha mindenki otthon lenne.
Hihetetlen, hogy ez a nép, akikkel szemben eddig mindig is egyfajta felsőbbrendűséget éreztem, mennyire megcáfolja sokszor az eddigi elképzeléseimet.
Komolyan, az a kedvesség, közvetlenség és nagylelkűség, ami a sajátjuk, szinte felülírja az egyéb hiányosságaikat.
Szóval Heather és a barátja, Aaron jöttek át ma este és pakolás helyett velük voltam és meg kell mondjam, remekül szórakoztam.
Na de most már ideje összekapnom magam, hogy minden készen legyen holnapig, így, hogy a repjegyem is végre a jó irányba szól...

Ha nem késik a buszvezető Rixensartból Genvalba jövet egy percet....
Ha nem megy el az orrunk előtt a vonat Genvalban...
Ha nem jó fél óra múlva jön csak a következő...
Ha nem jut eszembe, hogy akkor péntek lévén üljünk be egy sörre valahova...
Ha nem találjuk meg pont azt a kocsmát az állomás mellett...
Ha Laurie nem látja meg a plakátot...

Akkor ma este nem vehettünk volna részt ezen az igazán érdekes megfigyelésen. :)

Na, nem madármegfigyelés, amit egyesek annyira szeretnek- nem, a Holdat és a Szaturnuszt figyeltük meg, olyan szuper távcsővel- íme, hol tart a technológia-, amin be lehet állítani, hogy kövesse a megfigyelt objektumot, akár bolygó, akár csillag, és így nem megy ki a képből sosem.

Nagyon aranyos öreg bácsik is voltak, akik főleg csak franciául tudtak, az egyik kevésbé vén előadást is tartott a vége felé, amikor már a felhők eltakarták a látnivalókat, a csillagászat alapjairól: a gyengébbek kedvéért. Sok olyan dolgot is mondott persze, ami új volt. Franciául.

Mostanra az az érdekes helyzet állt elő, hogy ha valaki előad (=kicsit lassabban és tagoltabban beszél a szokásosnál, ne adj Isten ismételget dolgokat a jobb érthetőség kedvéért), akkor gyakorlatilag értem a fő dolgokat, amit mond, pláne, ha sok képpel kíséri a mondanivalóját és sok angolra hasonlító szót használ. ;) Ezzel a fejlődő képességemmel kezdek egész érdekes társasággá válni az itteni emberek számára, mert kezdem érteni, amit mondanak, de képtelen vagyok normálisan reagálni franciául, így kissé furcsa beszélgetések zajlanak, amikor a partnerem franciául beszél én meg angolul kérdezek.
Igen, az az utóbbi helyzet szokott előállni, mert az emberek mindig szeretik, ha kérdeznek tőlük, magukról/munkájukról/hobbijukról/családjukról, úgyhogy itt is ezt a taktikát alkalmazom, hogy megkedveljenek---- micsoda átlátszó dolog ez egyébként. Az esetek nagy részében pedig azon kapom magam, hogy a vártnál jobban érdekel, amit mondanak... tisztára befolyásolható vagyok... ;)

Szóval visszatérve a csillagokhoz: kiosztották az áprilisi csillagtérképet és egy rövid ismertetőt a Holdról meg a Szaturnuszról és pár órára tényleg ki is tisztult az egész nap felhős égbolt és végre!!!! életemben először láthattam a Szaturnusz gyűrűit élőben... lol!!! A gyűrűk mellett pedig a legnagyobb holdja, a Titan is látszott. Látszott... kis túlzás, egy fényes pont fönt jobbra a a gyűrűk felett.
A Holdat már láttam máskor is, de újra lenyűgözött, mennyire élesen meg lehet figyelni a felszínét, a kráterek árnyékát, az átmenetet a Sötét Oldal felé................

Szabad szemmel pedig csak bámultuk a csillagképeket, ahogy pulzál a kék Sirius, meg a vörös Antares...
Au fait, a bácsi meg is mutogatta, hogy milyen nagyok az egyes bolygók és csillagok egymáshoz képest.

Minden igazán beleillett volna az "Ős"-be... Kaktuszringló Rádió revival!!!!

Azt hiszem, nem vagyok jó tanítvány.Tegnap tiszta tudathasadásos állapotba kerültem, amikor hét év tanítás után hirtelen a másik oldalon találtam magam.
Főleg, amikor megpillantottam Laure-t, a franciatanárt... arcra, testfelépítésre tiszta Kislilla... na, ezek után még inkább az a furcsa érzésem támadt, hogy valójában fordítva kellene lennie a dolgoknak, nem pedig így, hogy ő kérdezget. Emellett tiszta hülyének éreztem magamat, hogy pl. nem jutott eszembe az a szó, hogy "éjfél", vagy "fülbevaló"... mert egy tanítvány.....ööööö.... tanár előtt mégsem jöhetek azzal, hogy nem tudok valamit... :) Csak vissza ne kapjak most mindent, a sok év után ;)

Hazafelé a Stéphanie téren viszont ezekkel találtam szembe magam... gratulálok a belga művésznek, aki ezeket az óriás szörnyetegeket létrehozta. Több infó a krakkolt nyulakról itt.

... és aztán az este.
Le port de la chemise est obligatoire.

Mon francais été progresser beaucoup cet week-end. ;)

Itt láthatók az első képek...

Hiába a szuper magyar ref IT meg a kokárda, hiába a bolhapiac, még mindig fáj a fejem a tegnap után... éljen a Lacrosse!

Jó sok dologhoz kell itt hozzászokni. De a Kulcs a nyelv.
"Most már péntek van, fáradt vagyok, nincs kedvem angolul beszélni"--- teljesen normális mondat itt... és ezután egy órás francia karattyolás következik olyan dolgokról, amik az én munkámhoz is kapcsolódnak és senkinek nem jut eszébe, hogy ez milyen lehetetlen viselkedés. Franciául beszélni nem fárasztó?
A kedvesebbek meg egyszerűen észre sem veszik, hogy angolból kb. két perc alatt franciára váltottak és hosszú percek telnek el így, míg végül észbe kapnak, hogy jaa!! nem is angolul beszélünk, hihihi-hahaha, és folytatják franciául.

Muszáj mihamarabb belejönnöm, mert abszolút mindenből kimaradok és hiába vagyok proaktív, jóformán semmit sem ér.
Nem akarom, hogy csak azért legyek mindig a kis graduát pajtásaimmal, mert csak velük beszélek közös nyelvet...

:D
Ma délután azzal a metróval kell mennem, ami Erasmus irányába megy...

2009. márc. 3. 18:51

Reluctant Traveller

Kedd, hulla, náthás. Miért vannak egyáltalán tüneteim, ha kaptam influenza-oltást?

A mai nap a már ismert agymosással telt, hogy hogyan reagáljunk a változásra, meg hogyan osszuk be helyesen az időnket ésatöbbi. Ne tudom, hosszú távon nem teszem-e véletlenül belsővé ezeket a dolgokat, mert ezt nem akarom. Klisészerű magnószalag, amire az ember bólogat, aztán ennyi, de sosem akarom ezek szerint az ilyen szinten individualista elvek szerint élni az életemet és végeznia munkámat.

Vajon meddig tart még ez az elhatározásom? Vagy észre sem fogom venni, ha egyszer belecsúszok ezekbe a dolgokba? Nagyon trükkös a gsk az ilyenekben...

Ma is előálltak azzal a hajós képpel, amit a kirúgások napján mutattak.

A Reluctant Traveller, aki még nem kész otthagyni a régi földet, a Lost On the Sea állapot, amikor ez ember elveszti az iránytűjét, és sem az elhagyott, se a hőn vágyott partokat nem látja, majd jön a Land Ahoy, amikor már alakulnak az új dolgok, végül a Pioneer, aki kiteszi a lábát az új földön és elkezd ott élni.

Utálom ezt a képet, mert azt a napot juttatja eszembe.

Hiába, lehet, hogy hűű, milyen találó, igen, tényleg így viselkedik mindenki, amikor változásról van szó, mégis az a szörnyű gyomorösszeszorító érzés jut eszembe.

Minden olyan idegen itt még, és nem tudom, hogy mi lesz, hogy lesz... és még jóformán el sem kezdődött, még adott a védett környezet, a többiek... de aztán?

Nem akartam ilyen szomorút írni, de így sikerült... most inkább össze is kapom magam a ma esti bowlingozásra (állati béna vagyok, amikor gurítani kell a golyót).

A Kezdet

Kedveseim!
Ma délelőtt óta tehát hivatalosan is megkezdődött. Jelenleg a Higany Hotel lakója vagyok… ami pont úgy néz ki, mintha az Ideglelés című film erdejének szélén feküdne, ahogy erre egy kispajtásom volt szíves felhívni a figyelmemet. Ezen mit sem változtat az a tény, hogy egy már a szálloda weboldalán látott szép nagy zöld gyep terül el a szálló előtt, valahogy nagyon az Isten háta mögött van. A városka maga is elég furának tűnik egyelőre, itt ez az erdő, meg a városba vezető út is egy másik erdőcskén vezet keresztül (ergo eszembe sem jutna sötétedés után bemenni a központba…), de maga a főtér és környéke, na az több mint érdekes. Minden, de minden vagy le van betonozva, vagy le van fedve valamiféle járólappal, ami mintha a házak vakolatának folytatása lenne. Szóval kicsit olyan az egész, mint egy díszlet. De persze ez csak az első benyomás és szerencsére nem itt kell lehúznom ezt az elkövetkező egy évet. J Holnap reggel meg már irány Wavre, szóval újra GSK… még sosem éreztem annyira, mint ma este, hogy milyen más ez a nagy, ismeretlen cég, mint a mi kis szájtunk Gödöllőn.

Pre-preparations

Abba az országba készülök, ahol, hogy egy társam szavaival éljek, "the cheese becomes fromage and kaas".

Most még csak nap mint nap tudatosítani igyekezem magamban, hogy közeledik az idő. Így, a múlt tapasztalataiból okulva, innen értesülhettek, kedves Barátaim és Üzletfeleim, hogy mi is történik Németalföldön egy teljes éven át.

To be continued!